Hihetetlen fantáziával, energiával építette az evangélikus gyülekezet és az egész falu közösségét, mindig megtalálta az új és járható utat az üldöztetés nehéz éveiben is. Nem csupán papja, jóra tanítója és ösztönzője volt a közösségnek, de „ezermester mindenese” is: az emberek hozzá fordultak lelki gondjaikkal, családi problémáikkal és akkor is, ha egy órát kellett megjavítani. Együtt élt, küszködött nyájával: látogatott itthon és kórházban, hívogatott, bátorított, és igényesen prédikált, tanított. Amikor a második világháború idején a front ideért, akkor sem hagyta el a falut. Bátor kiállásával megmentette a templom tornyát a szétlövetéstől. Hittanóráit, gyülekezeti alkalmait az államosítás után is folytatta, hiába fenyegették kitelepítéssel, a munkája elveszítésével, soha nem hagyta magát megfélemlíteni.
Színvonalas színelőadásokat írt és tanított be híveinek. Feleségével együtt ő volt a rendező, díszlettervező, -készítő és a súgó is, és a darabokkal gyakran szolgáltak más közösségekben is. Mikor a színművek bemutatása és más gyülekezetek látogatása az államhatalom nyomására lehetetlenné vált, hangjátékokat írt és tanított be, így magnószalagokon terjedhetett tovább az evangélium. Később mozgófilmfelvételek készítésével is próbálkozott.
Nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy rendszeresen látogassa és lelkigondozza a rá bízott híveket. Legalább évente egyszer minden családot felkeresett.
A gyülekezetben mindennap volt valamilyen alkalom: a vasár- és ünnepnapi istentiszteleteken kívül reggelente is tartott istentiszteleteket, hétközben pedig különböző bibliaórákat, hittanórákat vezetett, illetve színvonalas énekkar is működött. Nyitott volt az újdonságokra is: amikor fiai elkezdtek érdeklődni a könnyűzene iránt, bátorította őket, hogy hozzák be a templom falain belülre is. 1965-ben ennek köszönhetően alakult meg hazánkban az első keresztény könnyűzenei együttes, a Hermons. A fiaiból és barátaikból verbuválódott zenekar a népviseletes, sokszoknyás gyülekezeti tagokkal kiegészülve énekelte a modern rockoratóriumokat, gospeldalokat a nagytarcsai templomban.
Istentisztelet
2004-ben Győri János életéről egy különleges film készült, mely az evangélikus istentisztelet liturgiájára fűzi fel a lelkipásztor életének állomásait és szolgálatának elemeit. Az összeállítás elején és végén felcsendülő dallam kedves énekét idézi, melynek szövegében egy Krisztushoz szóló fohász szólal meg: Ó, hadd szeresselek hűn s igazán! Győri Jánosnak megadatott a hűségnek ez a kegyelme, Jézushoz ragaszkodásában élete végéig kitartott.
Hangjátékok a gyülekezetépítésben
Győri János 1939-ben ösztöndíjas teológusként jutott ki Finnországba, ahol megismerkedett a laestadiánus ébredési irányzattal. Ennek alapítója a polihisztor Lars Levi Laestadius volt, akinek a kegyességét áthatotta az e világban két lábon járó gyakorlatias hitélet, mely a tudományokhoz és a művészetekhez is szorosan kötődött. Győri János ebben az ébredési körben tért meg, és az itt gyűjtött élmények későbbi lelkészi gyakorlatára is döntő hatást gyakoroltak. Evangelizációiban minden természettudományos és művészi hajlamát, adottságát latba vetette. Szolgálatának fontos eleme volt az ének-zene, a vers és a próza, illusztrációként a képzőművészeti alkotások, valamint a színjátszás is. Az 1950-ben épült nagytarcsai imaházat úgy tervezte meg, hogy súgólyukkal és függönnyel felszerelt színpada is legyen. Az előadott jeleneteket egy igazi színházat idézően világította be színesre festett villanykörtékkel, maga készítette fényterelőkkel, kombinálható kapcsolással. A saját maga által írt színdarabokat ötletgazdagon (pl. árnyjátékkal, hangeffektusokkal) rendezte, és előadásukra nagy türelemmel tanította be a heterogén képességű falubeli ifjúság tagjait, ügyelve arra is, hogy mindenki a maga kvalitásának megfelelő szerephez jusson.
Új eszközök a 60-as évek lelkészi szolgálatában
A hatvanas évek elejétől az Állami Egyházügyi Hivatal nyomására betiltották a színdarabok játszását a nagytarcsai gyülekezetben, mondván, hogy az művészeti tevékenység, és az egyháznak nem ez a dolga. A gyermekekkel és az ifjúsággal való foglalkozás, az evangelizációk megrendezése sem volt engedélyezett többé. Győri János a megváltozott körülmények között is megtalálta a módját, hogy a gyülekezeti élet ne álljon meg. A gyermekmunkát laikus fiatalok végezték irányításával, az evangelizációk helyett pedig különféle „csendesnapokat” rendezett. A lelkészi munka eszköze lett az 1958-ban megvásárolt, Szikra M2 típusú magnetofonkészüléke is. A közel 20 kilós berendezést felcipelte a szószékre, a felvett prédikációt pedig a következő hét során minden olyan beteg ágyához elvitte, aki nem jutott el a templomba, és lejátszotta neki. Azután a család tagjaival folytatott beszélgetéseket felvette, és a csütörtök esti bibliaórán közösen meghallgatták. Ezek voltak azok az első elektronikus igés lapok, melyek által egymás hitéből épülhettek a gyülekezet tagjai. Mihelyst enyhült a légkör, egy ilyen üzenetet vett föl a bibliaórán és küldött ki Svájcba az akkor még élő Sztehlo Gábornak, a gyülekezet egykori lelkészének.
Magnója évről évre megörökítette, ahogy a szeretetvendégségen az ifjúság tagjai egy-egy igeverssel és pár szóval fogadják körükbe a konfirmáltakat, míg ők ugyanígy köszöntik az utánuk következő évfolyamot. Valamint szenzáció volt az is, hogy a hittanos tanévzáró ünnepi istentiszteleten mind a nyolc évfolyam közösen hallgatta vissza saját záróvizsga-szereplését a magnófelvételnek köszönhetően. A hangfelvételek mellett maximálisan kihasználta kora minden más technikai eszközét is. Ilyen volt a templom előcsarnokában elhelyezett mozgó, beszélő, zenélő, világító transzparens – ahogy ő nevezte: szemléltető tábla –, mely az egyházi ünnepköröknek megfelelően változva közvetítette az evangéliumot. Az oktatás másik fontos eszközévé vált kezében a hatvanas évek elejétől már elterjedő normál 8 mm-es fekete-fehér, majd színes amatőrfilmezés is. A csillag és a kereszt nyomában című animációs filmjét elsősorban konfirmandusoknak készítette, de minden generáció számára hasznos egyház- és üdvtörténeti anyagot tartalmazott.
A hangjátékok technikai háttere
A tilalom miatt beszüntetett színjátszást Győri János azzal pótolta, hogy igaz történetek alapján hangjátékokat írt és készített. Nézzük először is egy ilyen munka technikai oldalát.
Az egyszerű hangrögzítés első láncszeme a mikrofon. A hatvanas évek elején amatőrök számára az egyenetlen és szűk sávszélességű szénmikrofon volt csupán elérhető. Ezt csatlakoztatta egy magnetofonhoz, amely 1964-ben már egy korszerűbb Calypso M8-as típus volt. Ezen az úgynevezett varázsszem mellett a hang erősségének szabályozására szolgáló potenciométer 1–10-ig terjedő skálája is segített abban, hogy a felvétel ne legyen túl halk vagy torz. Mindez azonban igen primitív berendezés volt mai eszközeinkhez képest, melyek mutatós, ledes vagy digitális kijelzőin pontosan láthatjuk a jó kivezérlést, mérhetjük és fejhallgatón keresztül is folyamatosan kontrollálhatjuk a különböző hangok (emberi beszéd, háttérzajok, zörejek, hanghatások, zenék stb.) arányát, hangerejüket, hangszínüket pedig keverőpulton keresztül szabályozhatjuk. A számítógépes hangszerkesztő programok segítségével mindezeket még rafináltabban és gyorsabban megtehetjük. A fent említett egymikrofonos, egymagnós felvétel tehát igen sovány eszköztárat jelentett, amelynek hiányosságait nagy találékonysággal, kézügyességgel, szívóssággal kellett pótolni ahhoz, hogy – egyelőre csak a technikai oldalát nézve – belekezdjen valaki egy hangjáték készítésébe. Különösen, ha stúdióként a téglapadlós, kongó imaház szolgált.
Találékonyság
Aránylag egyszerű a feladat, amikor egy párbeszéd alatt pl. lépések vagy ajtónyitás hangját kell a háttérben, a történéssel szinkronban felvenni. Vidám látvány volt, amikor egy bányajelenethez Fényes István bácsi a megadott jelre nagy csizmáival – mint egy rossz kisgyerek – fürgén szétrugdosta az imaház közepén egymásra halmozott fapadokat, ezzel szolgáltatva a bányaomlás robaját. Megoldandó feladat volt azonban, hogy a padok zajában ne vesszen el a menekülők hangja. A túlvezérlést elkerülni és a helyes arányokat beállítani csak a hangforrások mikrofontól való távolságának szabályozásával lehetett.
Kézügyesség
Nehezebb kivitelezni, amikor folyamatosan és hosszabb ideig kell valamilyen atmoszférát biztosítani, pl. egy madárdalos erdőben játszódó jelenetben. Az erdei atmoszférához például egy Orion rádióval egybeépített lemezjátszómonstrumot használt. Feltette Hacki Tamás füttyművész bakelitlemezéről azt a slágert, melynek közepén volt egy olyan másfél perces szakasz, amelyben csak madárdalokat utánzott. Ezen a sávon a lemez barázdáinak világosabb színe elütött a többitől. A jelenet rögzítése a következőképpen zajlott: Győri János az egyik kezében lévő mikrofont a négy-öt szereplő közül mindig az éppen beszélő elé tartotta, míg másik kezével a lemezjátszó tűjét a világos szakasz elejére helyezte, és felhangosította, majd a szakasz végénél újra visszatette az elejére. Ezt a műveletet az egész jelenet alatt folyamatosan ismételgette. Természetesen, ha valamelyik szereplő tévesztett, az egészet elölről kellett kezdeni. És itt említjük meg az utolsó fontos tulajdonságát: a szívósságát.
Szívósság
A technikai zsonglőrködés mellett mint rendezőnek állandóan figyelnie kellett a szövegre, hangsúlyozásra, az egész jelenet folyamatosságára, lendületére stb. Vegyük figyelembe, hogy itt nem képzett színészek, hanem többségükben írni-olvasni éppen hogy csak tudó egyszerű parasztemberek, valamint fiatalok, gyerekek szerepeltek. A mai professzionális technikával és stábbal is többször meg kell ismételni egy-egy jelenetet, mire sikerül a felvétel. Igen nagy kitartásra volt szükség tehát, hogy az akkori körülmények között ezt a munkát lendülettel végigvigyék.
A hangjátékokat csak január és február hónapban készíthették, egyrészt mert a szereplő szántó-vető emberek csak a téli időszakban értek rá, másrészt mert szerteágazó lelkészi szolgálata minden idejét lekötötte. Az 50-es, 60-as években a mindennapi reggeli istentiszteleteken, illetve látogatásokon kívül a hét szinte minden estéjén volt valamilyen lelki alkalom, amelyre mindig alaposan felkészült. Ezek a hangjátékok, filmek nem főmunkaidőben, hanem a „szabad” idejében készültek.
Tartalmi motívumok
Minden alkotásnál a leglényegesebb azonban a tartalom, az üzenet és az, hogy a hatása hasznos-e, vagy káros. Ezek a hangjátékok mai füllel hallgatva talán együgyűnek, túl direktnek, érzelgősnek hatnak. Azonban senki sem botránkozik meg egy barokk vagy romantikus alkotás túlfűtött vagy szentimentális voltán, merthogy abban a korban az volt a divat. Ezek a hangjátékok a vad ateista, de már az új eszközökkel is keményen dolgozó gulyáskommunizmus idején születtek, tehát összehasonlítási alapul a korabeli hangjátékokat kell alapul vennünk. Ezt azzal kell kezdenem, hogy az akkori professzionális rádiójátékokkal összevetve, melyeket nagyságrendekkel jobb felszereléssel és nagy stábbal készítettek, a különbség hangtechnikailag nem égbekiáltó. A tartalmat illetően viszont hallatlanul nagy, mégpedig Győri János hangjátékai javára. Talán meredeken hangzik e kijelentés, de hallgassuk csak meg bármelyik hatvanas évekbeli rádiójátékot! Már saját korukban is primitív, ósdi, bárgyú, vadul agitáló, szájbarágós, gyakran röhejes és – ami a legveszedelmesebb – brutálisan hazug mind egytől egyig. Győri János hangjátékai mind igaz történet alapján születtek, többek között ettől hitelesek.
Mai füllel hallgatva minden olyan színező vonása, mondata, amelyet esetleg naivnak gondolunk, építő szándékú, nevelő, nemesítő és ma is aktuális. Példaként említhetjük „A tűzből kikapott üszög” kerettörténetét, melyben a gyerekek édesanyjukkal az erdőben sétálnak. Beszélgetésükben elhangzik néhány ismeretterjesztő mondat, amely a természet szeretetét, védelmét hirdeti. És az sem véletlen, hogy amikor megérkeznek egy bányászházhoz, és innivalót kérnek szomjuk oltására, az öreg bányász csak forrásvizet vagy kecsketejet tud felajánlani, mert másféle ital nincs a háznál. Ez az általánosan megjelenő alkoholproblémákra utaló reakció volt. Másik példa, amikor „A sebhelyes kéz”-ben az elözvegyült Varga képtárba viszi a gyámgyermeket, és mutogatja, magyarázza neki a képeket. A hangjáték egyszerű résztvevői és hallgatói számára mindez a művészetek iránti fogékonyság, egy nemesebb életre való érzékenység növelését szolgálta. Győri János hangjátékai hemzsegnek az ilyen és ehhez hasonló sugalmazásoktól, fő mondanivalójuk és céljuk azonban mégis az, hogy a hallgatót szíven üssék, Krisztushoz vezessék. Ez az üzenet pedig a falusi emberek életének különböző szituációiban szólal meg.
Győri János hangjátékai:
A tűzből kikapott üszök (1963)
A sebhelyes kéz (1964)
Ketten vagyunk (1965)
A múlt század elején játszódik a londoni Hyde Parkban az 1958-ban már színdarabként előadott:
Öt perc (1965/1966)
Több mint háromórás, Luther Márton teljes életét bemutató, izgalmas, dinamikus alkotás: